Legfeltűnőbb változások

A katolikus hit az Egyház hivatalos imádságai és a liturgia által fejeződik ki, amelynek legtökéletesebb kifejeződése a Szentmise. A II. Vatikáni Zsinat óta a Szentmise megváltozott az új rítus által.

Az új rítus

Az egyik legvitatottabb kérdés ma az Egyházban az új miserítus, azaz a Novus Ordo Missae léte. Ez a Novus Ordo Missaet, vagy úgymondván új misét, VI. Pál pápa vezette be 1969-ben.

Egy elképzelés a változások mögött

A liturgia felelőse, Annibale Bugnini érsek, kidolgozta az új rítust és világossá tette azt, hogy a fő cél az volt, hogy tervezzenek meg és léptessenek érvénybe egy új rítust, amelyet a II. Vatikáni Zsinat az ökumenizmus szellemében elfogadott 1965-ben:

„Meg kell tisztítanunk a katolikus imákat és a katolikus liturgiában mindent, aminek árnyéka is hátráltathatja a mi elválasztott protestáns testvéreinket.”

Hogy ezt az ökumenikus célt elérjék, hat protestáns lelkész segítségét kérték.

Az ember a középpontban

Az új rítusban az emberre került a hangsúly, nem Istenre. A pap és a hívek összegyűlnek egy lakomára, amelyet Krisztus szerető jelenlétében megosztanak egymással. Ez az emberközpontú vággyal ihletett liturgia észrevehető változásokat tett: a köznyelv használata, „arccal a nép felé” bevezetését, a pap és a világiak szerepe közötti egyenlőséget. Az Oltáriszentséget is eltávolították a templom látható központjából és gyakran egy látókörön kívül eső oltárra helyezték.

Szintén sok visszaélést vezettek be, mint a világi eukarisztikus szolgálattevőket, kézbe áldoztatást és az oltárlányokat. Még a II. Vatikáni Zsinat utasítását, hogy a Gregoriánnak meg kell adni az első helyet, figyelmen kívül hagyták.

Ezen változások következményei a sok közül: a szerzetesi hivatások számának sokkoló csökkenése és a Szentmise heti látogatottságának csökkenése. A szentségi gyónás, amely fontos felkészítés az Oltáriszentség vételéhez, folyamatosan csökkent.

Isten a középpontban

A hagyományos Szentmise éppen ellenkezőleg, összpontosít az Isten tiszteletére és a Szentmise igazi áldozati jellegére. A Katolikus Egyház azt tanítja, hogy Jézus Krisztus a pap által felajánlja az Ő Testét és Vérét az Atyának engesztelésül az emberiség összes bűneiért. A szentáldozás ennek az áldozatnak következménye és lehetővé teszi az embernek, hogy megkapja jóvátételül ennek az áldozatnak a hatását.

A latinnak, mint szent nyelvnek használata az Isten tiszteletében, a tisztelet és imádás sok jele, hogy megmutassunk szeretetünket Neki, a felszentelt pap egyedülálló szerepe, aki Krisztus helyében az oltárnál cselekszik, a szentáldozás áhítatosan és alázatosan térdelve történő befogadása nyelvre, valamint a félelmetes szent énekek mind azt jelzik, hogy a Szentmise Istenhez vezet minket.

Visszatérés a Hagyományhoz

A liturgia hagyományos formájához való visszatérés következetesen növeli a hivatásokat, a vasárnapi és hétköznapi szentmise látogatásokat, a gyakoribb szentgyónást és mindenekfelett a fokozott figyelmet a liturgia szent áldozati jellegére.

A hagyományos Szentmise és az összes tanítás az az eszköz, amelyek igazán helyreállítanak mindent Krisztusban.